Amnézia

Sziasztook! :D Itt az új rész, bocsánat hogy csak most, de nem volt időnk :s Köszönjük  a komikat és a sok olvasót! :) Komizzatok tovább! ♥

Mikor Harry beért a kórházba, egyből Vivi szobájába rohant. Az orvos épp vizsgálta őt.
Harry szemszöge:
 Egyből berohantam, örültem hogy az orvos is bent volt, mert így kifaggathattam Vivi állapotáról.
- Doktor úr! Mondja, hogy van?
- Szépen javul , bármikor felkelhet a kómából- Mondta mosolyogva az orvos.
- Tehát felépül? - Kérdeztem
- Igen, de gyógytornára kell majd járnia és amíg teljesen felépül eltarthat elég sok ideig.- Mondta
- Nekem mindegy meddig tart, csak épüljön fel- Mondtam már nyugodtabban- Mert nagyon szeretem- Ezt már csak gondoltam, nem mondtam ki.
- Egészen biztos hogy fel fog.- Mondta kedvesen az orvos.
- Köszönöm- mosolyogtam rá vissza
- Most kimegyek, beszélgessen vele, mert a hangjára is felkelhet, viszlát.- Mondta
- Köszönöm nagyon!- kezet ráztam vele.
leültem Vivi ágya mellé egy székre. Az ágya melletti vázába beleraktam a virágot, amit eddig szorongattam és neki hoztam.
- Hoztam neked virágot, szép mint te- Kezdtem a beszélgetést ,- Nem tudom melyik a kedvenc virágfajtád de ez nagyon szép , illik hozzád- Fogtam meg a kezét.
A csokor így nézett ki:

- Hogy vagy? Az orvos azt mondta javulsz, remélem tényleg jobban vagy. Még így is szép vagy, te mindig gyönyörű vagy- Egy puszit nyomtam a szájára.

*Megcsörrent a telefonom* Niall volt.

- Szia Niall, mizujs?- Kérdeztem.

- Szia! Most landoltunk, melyik kórházban vagytok? - Kérdezte.

- A St. Lénában, gyertek ide, itt majd a portán eligazítanak titeket.

- Rendben, sietünk, Szia!- Mondta Niall

- Sziasztok- Mondtam kedvesen.

 Én még Viviel voltam egy kicsit mikor Viki és Niall berontott a korterembe.

- Húú gyorsan ideértetek- Mondta vigyorogva.

- Jó, jó, de hogy van?- Kérdezte Viki.

- Javult, bármikor felkelhet.- Mondtam

- Uh, akkor jó- Mosolygott- Niall, semmit nem ettünk mióta megtudtuk, nem megyünk le a büfébe?

- Menjünk :), mindjárt jövünk- Mondta Niall, majd elmentek.

- Megint ketten vagyunk, tudod, nagyon rámijesztettél, alig aludtam.

* Vivi mocorogni kezdett majd kinyitotta a szemét*

- Úristen kincsem, ébren vagy? Tényleg itt vagy?- Kérdeztem megörülve és felpörögve.

- Te, te , te kivagy?- Kérdezte nehézkesen Vivi.

- Ne hülyéskedj velem, Harry Styles a One Directionből, a barátod aki nagyon szeret.

- Mi az a One Direction? És te a barátom?- Kérdezte döbbenten.

- Orvooost!! Orvoooost- Rohantam ki. az orvos jött is.

 - Látom felébredt, elvisszük megvizsgálni.

- Nem emlékszik semmire!- Mondtam ijedten.

- Megvizsgáljuk uram! Nyugalom- Mondta az orvos.

Idegesen leültem és vártam. Niallék visszajöttek,

Viki szemszöge:

Mikor visszaértünk láttuk hogy Vivi nincs sehol, és Harry idegesen ül.

- Hol van? -Kérdeztem Harryt idegesen.

- Felébredt, de nem emlékezett semmire, elvitték megvizsgálni- mondta Harry.

Mikor mondta hogy felébredt nagyon megörültem, de hogy nem emlékszik semmire, rögtön el is szomorított. Ha nem emlékezett Harryre lehet hogy rám sem fog, akkor mindennek vége.

- Mi az hogy nem emlékezett semmire?- Kérdeztem leülve egy székre szomorúan.

- Nem tudta ki vagyok, nem tudta mi az a One Direction.- Mondta Harry egyre idegesebben és sírni kezdett.

Megöleltem és nyugtatgattam, de közben én is elkezdtem sírni, nagyon szomorú lettem.

Kitolták Vivit. Egyből odarohantam.

 Vivi! Szia, én vagyok az! Ugye megismersz?- Kérdeztem vidáman.

- Doktor úr! Ki ez a lány?- Kérdezte zavarodottan.

- A húgod vagyok!- Kezdtem el sírni.

- Megvizsgáltuk, amnéziába esett, de úgy néz ki pár héten belül visszanyeri az emlékezetét.- Mondta az orvos.

- Remélem is , mert ez így szörnyű- Sírtam.

- Igyekszünk, de most menjenek haza pihenni, lejárt a látogatási idő.- mondta az orvos, És Vivinek is pihennie kell, tette hozzá az orvos.

- Rendben, köszönjük, viszlát- Mondta Niall és közben ölelve elhúzott.

A hazafelé út halk volt, mindenki csak gondolkozott, az egész délutánunk így telt. Én Niallel aludtam, álomba sírtam magam, csak arra tudtam gondolni hogy Vivi vajon mikor épül fel.